Utazás

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 20.: magyar pár a thai hospitel és a bürokrácia fogságában

Szerző:Farangfrank
2022.01.15 | 10:45
trendindex: 0

Rebeka és András egy thai hospitelben vannak. Ide kerülnek mindazok, akik covid-pozitívak lettek. Nem ők az elsők, akiknek szembesülniük kellett azzal, milyen is az, amikor az álomutazás a semmiből egy rémálom lesz. A magyar pár egészségileg nagyjából rendben van, de ahogy a szavaikból ki lehetett venni, főként az aggasztja őket, hogy az egész tortúra végén ki fizeti a tetemes költségeket, mert ahol vannak, az a biztosító szerint nem kórház, a thai értelmezés szerint viszont igen. Thaiföldi tudósítónk beszélgetett velük.

András 39 éves, rendező Budapesten. Ő már járt Thaiföldön, még évekkel ezelőtt és egész évben arra várt, hogy jöhessen újra. Rebeka 27, operatív menedzser egy cégnél, és ez az első uta Thaiföldre, de reméli, nem az utolsó. “Szerelem első látásra.” – mondta Rebeka. Ezt a szerelmet most azonban próbára teheti a rájuk váró további tortúra. Bár két biztosításuk van, az egyik csak napi 33 ezer forintnyi költséget fedez, a másik pedig még érdemben nem is jutott el addig, hogy a segítségre szoruló pár számára lényegi információt adjon. Egy biztos, a hospitel csak akkor engedi el őket, ha a számla rendezését írásban vállalja valaki, a hospitelnek mindegy ki, csak ki legyen fizetve a fejenkénti 1,2 milliós összeg.

– Mi is történt tulajdonképpen veletek, mikor derült ki, hogy pozitív lettél?

– Január hatodikán érkeztünk Phuket repterére, ahova már kellett egy negatív teszt. Leszállás után az előre lefoglalt PCR tesztet is elvégezték a reptéren, ami szintén negatív lett. Ezt követően, mivel mi a Test&Go csomagot választottuk, az 5. nap is tesztelni kellett. Ez az eredmény érkezett meg nekem pozitívan, Andrásnak negatívan, amikor úton voltunk Krabiból Koh Samuira. A hotelt kértünk meg, hogy tájékoztasson az eredményről, ők telefonáltak a taxisofőrnek. Senki nem tudott semmit, de a hotel próbált segíteni és felvenni a kapcsolatot a Krabihoz tartozó kórházzal. Először azt mondták, hogy menjünk el Don Sak Pier-hez, ahol van egy tesztállomás és letesztelnek. Odaértünk, de ott se tudtak semmit, ezért 1 óra várakozás után visszavitt minket a sofőr Krabi kórházába.

– Mindketten kórházba kerültetek? Vagy a párod karanténszállóba?

– Mivel tudtuk, hogy ha én covidos vagyok, akkor nagy eséllyel András is, hiszen együtt élünk, együtt utazunk. A kórházban megkérdeztük a lehetőségeket. Közeli-kontakt személyként Andrást 14 napra karanténba tették volna, tőlem külön, ezért kértünk még egy tesztet önköltségre, ami után kiderült, András is pozitív már. Ha ezt nem tesszük, akkor Andrást csak a 7. napon tesztelték volna a karanténszállóban. Ha kontakt személy vagy 14 nap, ha pozitív, akkor tíz nap az ellátás.

– A hospitel az a kórház, ami a covidos turistáknak van fenntartva?

– Igen, így van. De nem csak turistáknak, mert sok thai nemzetiségű is van. Sőt, akivel együtt jöttünk a mentőautóban is thai volt. Ez egy hotelben elkülönített rész, nem keverendő az SHA+ és SHA+ extrával, ahol alapesetben meg kell szállniuk a turistáknak.

– Van tipped, hogy hol kaphattad el?

– Szerintünk a repülőn, de nehéz tippelni. Nagyon odafigyeltünk előtte. A repülőn sokan nem hordták a maszkot, még a légiutaskisérők figyelmeztetése után sem. A kétszer hat órás út alatt természetesen ettünk is. A mellettünk ülő pár részegre itta magát és maszk nélkül beszélgettek. De volt, akik csoportban felálltak és iszogattak maszk nélkül, elképzelhető, hogy ott. Mi az úton is, az utcán is maszkban jártunk.

– Milyen a hospitel, mennyire zajlik flottul az egészségügyi ellátás? Együtt vagytok a pároddal, egy szobában?

– A hospitelbe érkezve kaptunk egy egy-egy véroxigén mérőt és egy-egy lázmérőt.Fotóval kell dokumentálni az állapotunkat, és ezt naponta kétszer kell megtennünk. Egy szobában vagyunk, ami kb. 15 négyzetméteres. Egy fürdőszoba és egy ágy, de legalább erkély van, ahol a szomszédainkkal tudunk beszélgetni. A szoba egyébként nem rossz, annak ellenére, hogy kicsi, de tiszta por és kosz volt, mikor megérkeztünk. Könyörögni kellett tisztítószerért, amit azóta se kaptunk, ezért rendeltünk magunknak, ahogyan tusfürdőt és szappant is. A szoba felszereltsége ezek mellett egy tévé, egy kis hűtő. A személyzet – ami amúgy nővérekből áll – nagyon kedves. Próbálnak megtenni mindent. Kértünk új törölközőt és új ágyneműt, mert amikor ideértünk, az is koszos volt, de ehhez kellett két nap, mert lassan történik minden. Többen mondták, hogy bogaras volt az ágyuk. Minden nap hív az orvos telefonon, és kaptunk gyógyszert is már, mert sajnos köhögünk.

– A kezelés hatékony?

– Egyelőre úgy tűnik, igen.

– Milyen költségekkel jár mindez? És azokat ki fedezi? Biztosító, vagy ti vagytok kénytelenek?

– Amióta ideértünk, próbáljuk kideríteni, hogy pontosan mennyibe is fog kerülni ez. Már akkor felvettük a kapcsolatot a biztosítóval, mikor úton voltunk a kórház felé. Sok mindent hallottunk már, de tegnap sok sok telefonálgatás és emailezés után, végre sikerült összekötni a biztosítót a kórházzal. Előreláthatóan 120.000-150.000 forint, naponta, és fejenként, ezen felül a gyógyszeres kezelés és egyebek. Magunknak kell fizetni az ételt, hiába nem kérjük az ittenit, felszámolják. Két biztosítónk is van, és mindkettő abba köt bele, hogy szerintük ez nem kórház. A thai törvény szerint pedig az. Mi csak reméljük, hogy végül a biztosító fedezi, mert ez önköltségen hatalmas összeg.

– Mennyire voltatok tisztában a thaiföldi helyzettel, szabályokkal, mielőtt útnak indultatok volna, tudtátok, hogy a szabályok milyenek?

Rengeteget olvastunk előtte, és a Thaipass elfogadásával a thai szabályokat is elfogadtuk. Vállaltuk a rizikót, hogy karanténba is kerülhetünk, de azért kötöttük a biztosítást, kifejezetten COVID19-re, hogy ha bármi történik velünk, akkor azt a biztosító fedezze. Illetve mivel nagyon odafigyeltünk, kevés esélyt láttunk erre.

– Megbántátok hogy Thaiföldre jöttek?

– Imádjuk Thaiföldet, nagyon vártuk, hogy utazzunk. Nem bántuk meg egyáltalán, de nagyban befolyásolja az egészet a biztosító döntése. Ha lehetne, akkor mindezek után folytatnánk utunkat még pár napig, hogy legalább az élmény meglegyen.

– Van olyan, amit másként tennétek?

– Alaposan utánajártunk a biztosításoknak, napokig böngésztük a biztosítókat, és végül ajánlás útján döntöttünk a biztosítónk mellett. Teljesen abban a hitben voltunk, hogy ez a Covid 19 biztosítás ezt fedezi. Most így visszanézve és hiszünk ebben, de akkor tudok erre válaszolni, ha a biztosító fizetett. Egyébként mást nem tennénk másképp. Egyet viszont tanácsolhatok annak, aki most indul el, írásban is kérje a biztosítótól a pontos részleteket, ne csak szóban, mert arra nem tudsz hivatkozni.

– Lelkileg hogy vagytok? Mennyire visel meg titeket az egész?

– Szerintem ez egy próbatétel a kapcsolatunknak, mivel tényleg egy szobába vagyunk összezárva, amit nem hagyhatunk el, mert szól a riasztó. Most így a 3. teljes napon még bírjuk, de fáj a szívünk látni a sok posztot csoportokban, olyan helyekről ahova mi is mentünk volna. Próbáljuk pozitívan felfogni, de a legaggasztóbb, hogy nem tudjuk az anyagi részével mi lesz. Ez rányomja a bélyeget azért a hangulatra. De unatkozni egyelőre nem volt időnk, mert minden percünk a biztosítással és a kórházi dolgok rendezésével töltjük.